Földi élet kezdete / Világkorszakok 7. rész.
Negyedik világkorszak - Madáremberek kora l. rész.
Kénytelenek voltak lehúzódni a föld alá, ahol központokat, városokat hoztak létre. (Agartha) Számos DNS mintát magukkal vittek megmentésre.
A felszínen a besűrűsödött atmoszférát néhány faj úgy használta ki, hogy szárnyakat fejlesztettek és siklottak, majd később repültek is.
A tollak gyorsított genetikai mutációval alakultak ki.
A föld őrzői a Csillagvének nem maradhattak a be-nem-avatkozás módszerénél. A föld lelke erősen sérült és fájt gyermekei elvesztése miatt.
A kollektív tudatosság megtanulta, hogy a túlzott sokszínűség megosztottságot és háborút szül.
A tudatosság evolúciójának szüksége volt sokszínűségre, de a fajok közti empátiát növelni kellett. Az egyéni lelkek vezetést kaptak a karmikus gyógyítás és tudatosság dharmikus folyamatának megértéséhez.
Az együttérző Lélek fejlődéséhez egy új fajt hoztak létre: megjelentek a madár-emberek. Főleg Szíriuszi és Arkturuszi (és sok egyéb) génkészletekkel, valamint földi madarak génkészletével a föld alatt Agarthában lettek létrehozva a kozmikus éjszaka korszakában.
Éterikus szinten éltek, de tudtak materializálódni asztrál és fizikai szinten is különböző formában. Bár általában madár formában jelentek meg - egy vagy több pár szárnnyal, tollakkal, néha madár fejjel.
Idővel ez a faj erőteljes fejlődést hozott a spirituális köztudatba. Felügyelték a földet és ősi kultúráitokban angyaloknak hívták őket. Legtöbbjük hű maradt spirituális küldetésükhöz, míg egy kevesen közülük elárulták és az Archonok irányítása alá kerültek.(Annunakik)
Évmilliók alatt a földet körülvevő törmelékekből álló felhők vékonyodni kezdtek és eltűntek. A felszín ismét alkalmas volt az élet elterjedésére és számos új faj megjelenésére. Néhány kései meteor még becsapódott, de a hulló egek sötét kora alapjában véget ért.
A fajok egy új osztálya jelent meg és lett domináns: a madarak.
A Madár-emberek szorosan együtt dolgoztak a gyík-emberekkel és a Csillagbölcsekkel intergalaktikus központokban, csillagkapuk körül, hogy csak válogatott lelkek inkarnálódhassanak. A fiatal leszületetteket spirituális oktatásban részesítették idősebb testvéreikkel a gyík-emberekkel, kik hűek maradtak a Kozmikus Rendhez. Igazi Intergalaktikus civilizáció és minden ragyogó élet alakult ki a földön.
A hangya-emberek - kik populációja korábban erősen megcsappant - ekkorra ismét túlszaporodtak. Nem volt már elég helyük a földalatti városaikban, ahová visszahúzódtak a terjeszkedő alsó urak és reptoidok elől. Víz alatti rizikós városaikat is lassacskán építgették újjá. Elhatározták, hogy építenek egy új holdat a régi hasonlóságára. Mivel a földre is jó hatással van a hold, így a Csillagtanács jóváhagyta az építést.
Az új mesterséges hold ezer-évekig épült és az amit most is látunk.
Éleket, geometriai formákat figyelhetünk meg a holdon. Tudjuk/tudjátok, hogy üreges, belül számos hatalmas üregből áll. A hangyáknak meg kellett ígérniük, hogy nem fejlesztenek újabb tömegpusztító fegyvert inváziós szándékkal, cserébe a Csillagtanács védelmét élvezték.
Ez az új szituáció békét és komoly spirituális fejlődést hozott a földön.
Az intergalaktikus helyőrségek felügyeletét a madáremberek és gyíkemberek látták el. Ezekben az időkben az alsó urak elvesztették a befolyásukat a fajok közti afférok szításában. Hatalmuk a reptilián és rovarszerű hibridjeikre korlátozódott.
A sötét urak/archonok azt tervezték, hogy átveszik az irányítást a csillagkapuk felett és így hoznak erősítést idegen világokból.
Ez indította be a csillagkapukért folyó háborút, mely a földet belerántotta egy intergalaktikus háborúba évmilliókra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése